Gyors, széleskörű és példa nélküli cselekvésre van szükség a klímavédelemben
Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének 2018. október 8-án nyilvánosságra hozott jelentése fordulópontot jelenthet a klímapolitikában. Sürgős és érdemi változásokra van szükség ahhoz, hogy elkerüljük a földi átlaghőmérséklet 1,5 fokos emelkedését, ami katasztrofális következményekkel járna.
Egy héten át a dél-koreai Incshonban ülésezett az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), itt véglegesítették Külön Jelentésüket (IPCC Special Report on 1.5°). Az IPCC 5-7 évente foglalja össze az éghajlatváltozásra vonatkozó legfrissebb tudományos ismereteket, több ezer tudós közreműködésével készített jelentéseiben. E dokumentumok megjelenése között külön jelentésekben tárgyalnak olyan témákat, melyek kiemelt fontosságúak. A 2015-ös Párizsi Egyezmény célja az volt, hogy a globális átlaghőmérséklet változását az ipari forradalom előtti szinthez képest lehetőleg 1,5 Celsius fokos, de legfeljebb 2 Celsius fokos emelkedés alatt lehessen tartani. Az IPCC Ötödik Jelentése alaposan bemutatta, hogy a 2 fokos emelkedésnek milyen következményei várhatók, azonban az 1,5 fokos emelkedés hatásaival keveset foglalkoztak. Ezt pótolja a most megjelent összegzés. A Külön Jelentés a 2014-es Ötödik és a 2021-re várható Hatodik IPCC jelentés között kiemelt szerepet játszik a klímapolitikai vállalások megalapozásában.
A Külön Jelentés legfontosabb megállapítása, hogy a korábban kitűzött 2 Celsius fokos határ nem biztonságos, mert az eddig előrejelzettnél sokkal nagyobb pusztítással járna. Ha az évszázad végére túllépnénk a 2 fokot, az sokkal több forró nyári napot eredményezne, több lenne a hőséggel összefüggő haláleset és erdőtűz, a gabonafélék beporzását végző rovarok eltűnhetnek, a hőség miatt a növények természetes élőhelyeinek fele elpusztulhat, a rendkívül fajgazdag korallzátonyok 99 százaléka pedig élettelenné válhat. Az 1,5 fokos emelkedéshez képest 2 foknál plusz 10 cm-rel emelkedne a tengerszint 2100-ra, ami közvetlenül több tízmillió ember lakóhelyét tüntetné el. Azonban 1,5 fokos emelkedés esetén is a korallzátonyok 70–90 százalékos pusztulására, az extrém időjárási jelenségek gyakoribbá válására, az élelmiszerbiztonság drasztikus csökkenésére – komoly élelmiszerhiányokra – kellene számítani. Az alacsonyabban fekvő területek és szigetállamok néhány évtizeden belül eltűnhetnének. Gyorsulna a növény- és állatfajok kihalása, az infrastruktúrában, gazdaságban súlyos károk keletkeznének. 1,5 fokos emelkedés esetén kétszer annyi megaváros kerülne hőstressz alá, mint jelenleg, ami azt jelenti, hogy 2050-re 350 millió ember lenne kitéve a hőstressz veszélyének. A felmelegedés és annak következményei sokmillió ember halálát okozhatják.
A jelentést 40 ország 91 szerzője és szaklektora készítette, több mint 6000 szakcikk áttanulmányozásával. További többszáz szakértő kérdésekkel és kommentárokkal segítette a jelentés elkészítését. A Külön Jelentés megállapítja, hogy az eddigi üvegházgázkibocsátás-csökkentési vállalások elégtelenek. A Párizsi Egyezményt aláíró 195 ország felajánlásai 3,5 fokos emelkedéshez vezetnének a számítások szerint. Ma már az ipari forradalom előtti korhoz képest 1 fokkal magasabb a bolygó átlaghőmérséklete. Ha minden úgy megy tovább, ahogy eddig, akkor az 1,5 fokot 2050-re elérhetjük. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor az IPCC szerint 2030-ig az emberi eredetű nettó szén-dioxid kibocsátást a 2010-es értékhez képest 45 százalékkal kell csökkenteni, 2050-re pedig ’nettó’ nullára kell csökkenteni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az emberi eredetű pluszkibocsátásokat el kell távolítani a levegőből. Megjegyzik ugyanakkor, hogy nagyobb mértékben nem bizonyított az olyan intézkedések hatékonysága, mint az erdőtelepítés, a bioenergia-használat és a szén-dioxid tárolása. A technológiai megoldások bizonyos kockázatokkal is járhatnak. Az áramellátásban a jelenlegi 25 százalékról 70 százalékra kell növelni a megújuló energiák arányát 2050-re, a Külön Jelentés szerint.
A Párizsi Egyezmény aláírói összességében vett üvegházgáz-kibocsátásai 2015 óta is emelkednek. Ezért (is) fogalmazhat úgy az IPCC Külön Jelentése, hogy az 1,5 fokos határ alatt maradáshoz "gyors, széleskörű és példa nélküli” változásokra van szükség a föld- és energiahasználat, az ipar, az építőipar, a szállítás és a városok kialakítása és működése területén. Ellentétben a korábbi anyagaival, a most közzétett Jelentés részletesebben tárgyalja a lehetséges megoldásokat és módszereket. Önálló fejezet mutatja be a Külön Jelentésben, hogy milyen társadalmi–gazdasági átalakulások szükségesek a célok eléréséhez, illetve azt is, hogyan kapcsolódnak össze a kibocsátáscsökkentési célok a szegénység, az egyenlőtlenség csökkentésével, illetve az ENSZ által kitűzött más fenntarthatósági célokkal.
A most megjelent jelentés különleges aktualitást ad a hazai második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiának (NÉS-2-nek), melyet 2018. október 29-én fogadott el a Parlament. A NÉS-2-ről szóló országgyűlési határozatban foglaltak megvalósítása kulcsfontosságú ahhoz, hogy Magyarország teljesíteni tudja a Párizsi Egyezményhez való csatlakozással vállalt kötelezettségeit.
Az IPCC teljes Külön Jelentése a 1,5°C-ról
Források: ITM, IPCC, Origo, Greenfo, Alternatív Energia, Index, MTVSZ
